Mohambé morning
Hungarian picked up a lot of everyday words from Yiddish, often without the speaker thinking about the trail. Mázli, meló, balhé, haver: they sit in ordinary sentences next to fully “native” vocabulary, and most of the time nobody stops to ask where they came from. That mix is normal; noticing it is a small linguistic hobby.
This post is a curiosity piece. It’s a short, first-person sketch set in Budapest, with the same remote-work, Cursor-and-tickets texture my weeks have, except the text is deliberately and artificially thick with those loanwords. The title nods to Mohambé, one of the affectionate nickname for the city (which was totally new for me) of Budapest.
# Mohambéi élet: egy nap a jiddis szófordulatok tükrében
A hetedik kerületi lakásban már hatkor felébredek, de dafke még öt percig fekszem, a négy fal között a háromszobás lakásban. Tudom, hogy ez link duma a produktivitástól, de ma naná, hogy kell egy kis lébecolás, mielőtt elkezdődik a meló.
A konyhában kóser a reggeli: zabkása, gyümölcs, semmi bóvli. Nem vagyok mesüge, aki pilpulozna a tápanyagtáblázaton, de a vegán vonal nálam nem tréfa.
Nyitom a gépet. A Cursor fut, a terminál zöld betűkkel hadoválni kezd, mintha imádkozna. Én meg lejnolom a logot, hátha van benne valami éca. Van is: egy sor, ami tegnap még córesz volt, ma már működik. Mázli.
Kilenckor a haverom ír Messengeren, hogy menjek egy kávéra a Duna-part közelében. Mondom, oké, de csak fél óra, mert jön a standup, és nem akarok balhét. Ő srác létére hücpe, viccelődik, hogy én vagyok a banda sóhere, mert mindig a számlát nézem. Én meg mondom, hogy nem vagyok sóher, csak épp krachot nem akarok.
A kávézóban smúzolunk egy kicsit: Montreál, nyelv, francia órák, meg hogy mennyi majré egy ilyen költözés. Ő azt mondja, a mispóche majd segít kint. Én bólintok, de bennem van egy csendes herót is a bizonytalanságtól.
Hazafelé a 4-es metrón eszembe jut N. - nem dramatizálom, nincs nagy gajdesz a fejemben, csak egy pillanatra megáll az idő. Az ilyesmi nálam nem stikában történik, hanem nyíltan, és utána jön a munka, mint mentőöv.
Délután meetingek, Jira, ticketek. Érzem, hogy a corporate világ néha olyan, mintha valaki happolná az időmet, de hát ez a párnósze, amiből most él az ember. Közben kibicként nézem a chatet, ahol két kolléga pilpulozik egy fölösleges részleten. Nem szólok bele, mert nem akarok nagy mahlajkát.
Este, ha marad erőm, csinálok valami saját projektet, mert a portfólió és az AI-specialista narratíva még nem kampec. Ha nincs erőm, akkor egy kis muri otthon, zene, vagy csak kanapé és könyv.
Lefekvés előtt még egyszer ránézek a térképre: Mohambé és Montreál között. Azt mondom magamnak, hogy ez már nem ganef terv, nem is luftmensch álom, hanem valami, amit lépésről lépésre meg lehet csinálni.
Kioltom a lámpát. Holnap újra jön a meló, a mázli, a majré, a haverok, és a város, ahol most épp otthon vagyok.
# How I built the word list
I cross-checked Hungarian headwords against Yiddish etymology labels on Wiktionary and a published Hungarian glossary of Yiddish-origin items (Fiumei Sebestyén, 2012). Not every item in the story has a single clean etymology in every dictionary; spoken Hungarian also reuses words that feel like the same register even when reference works disagree. The point of the exercise was density and rhythm, not a legal verdict on each lemma.
# Sources
- Wiktionary: Hungarian terms derived from Yiddish
- Wiktionary: Hungarian terms borrowed from Yiddish
- Fiumei Sebestyén: Jiddis jövevényszavak a magyar nyelvben (2012)
- MeRSZ (Magyar nagylexikon): Magyar nyelv, jiddis jövevényszavak
- Arcanum: Magyar etimológiai szótár (lemma: jiddis)
- Brill: “Yiddish in the Hungarian Setting” (book chapter)
- Zsido.com: Szájról szájra reprint and interview
- Antikvarium: Szentgyörgyi, Héber–jiddis jövevényszavak (2005)
